Kártyikné Benke Etka, Etka Anyó

Tanítása során gyakran szembesült ilyen véleményekkel: „ Egy-egy hétvégét még csak kiszorítok a jógára a család, a munka mellett, de nincs nekem arra időm, hogy minden nap egy csöndes helyre elvonulva órákig meditáljak, különféle testhelyzeteket és légzéseket gyakoroljak”. Számára sem volt szimpatikus ez a fajta merevség, kötöttség. Úgy érezte, hogy még mindig kell lenni valaminek, ami hiányzik a MEGISMERT tanításokból. A kicsi csecsemők, a kisgyermekek és más gerinces ÉLŐLÉNYEK MOZGÁSÁNAK megfigyelése után FELISMERTE, hogy igen, azt a velünk született ŐSI TERMÉSZETES LÉGZÉST – MOZGÁST, amit minden más élőlény LÉTEZÉSE végéig – MEGŐRIZ magában, – a kisgyermek is néhány évig, – mi EMBEREK, a felnőtt korra elnyomjuk magunkban.

Rájött, hogy az ŐSI ADOTTSÁGUNKAT HOGYAN TUDJUK megőrizni vagy újra KIFEJLESZTENI MINDEN KORBAN! Állandóan ugyanúgy, mint egy egészséges kisgyermek, érezni és élvezni a frissességet, rugalmasságot, derűs életkedvet, ami a mi valódi LÉNYEGÜNK! – amivel MINDANNYIAN rendelkezünk! Velünk született adottságaink újraalkalmazásával külön időráfordítás nélkül bárhol és bármilyen tevékenység közben „jógázunk”, azaz élünk a rendelkezésünkre álló erővel, erőben. Az Etka jóga elnevezést Etka Anyó bővítette Etka jóga erőgyűjtő és fejlesztő módszerré.

Semmit nem tett már úgy, ahogyan neki azt tanították, de nélkülük mégsem jutott volna el oda, ahová eljutott. Azoknak, akikkel most foglalkozott, azt ajánlotta, hogy nagy szükségünk van arra, hogy MINDENKIT MEGHALLGASSUNK, de az igazi segítő NAGY MESTER nagyon közel van hozzánk, a saját ÉRTELMÜNKBEN, INTELLIGENCIÁNKBAN .

2013. Húsvét vasárnapján visszatért a Teremtőhöz.