Etka Anyó emlékére

Szerencsés ember vagyok, hogy azok közé a tanítványok közé tartozom, akik személyesen tanulhattak Etka Anyótól.
A kép amelyen itt ketten állunk 2011 decemberében készült, a születésnapi ünnepségén. Már akkor is tudtam, hogy ez a közös kép kincset fog érni egyszer számomra. Igen, Ő és én.

Utolsó névjegykártyáján az alábbi szöveg áll: „ Bárhogyan is alakítod Te is a sorsod, szeretetem erőt adva már kísérni fog. Ott leszek a tudatodban, levegőt ha jól cseréled,a gerinced  könnyen mozdul, és vígan éled létezésed.”

Bár fizikálisan már jó ideje nincs velünk, de minden egyes  órán ott van a szívünkben a tőle tanult mozdulatokban, a gondolatokban amelyek a relaxációkor hangzanak el. Ott van velünk a történetekben, melyeket én személyesen átéltem vele, hol a táborban hol Szegeden a Tisza Lajos körút 12 szám 1. emeletén, abban a lakásban amely számunkra volt a földi paradicsom. Ahová minden tanítvány hazajárt.  Mindig tárt karokkal és nagy örömmel fogadott engem is.

Nem fogom felejteni azt a hideg téli éjszakát amikor a konyhában ültünk, és beszélgettünk. Sokszor percekig szótlanság volt ugyan közöttünk, ott abban a csöndben megváltozott valami. Egy láthatatlan kötelék szövődött kettőnk között.  Etka Anyó folyamatosan végigkísérte fejlődésemet az  tanulmányaim során. Folyamatosan biztatott, támogatott. Sokszor a háttérből figyelt, hogyan haladok. 2012 februárjában megkértem, hogy egy dedikálja számomra  Nap és a Föld között című könyvét. De nem csak dedikálta. Sokkal többet kaptam annál, mint egy aláírást.
Egy verset, gondolatot, Tőle, személyesen nekem.

Nem tudok elég hálás lenni a Teremtőnek, hogy Etka Anyó utolsó földi éveiben engem is oda irányított, hogy tanuljak Tőle.
Igyekszem méltó tanítványa lenni, és mindazt tisztán és hitelesen tovább adni a hozzám forduló embereknek amit Tőle tanultam.