Egy életút, amely bizonyítja: a testünk és lelkünk megújulása a természetes mozgásban és a tudatos jelenlétben rejlik. Fedezd fel a módszert, amely generációkon átívelő erőt ad.
Kártyikné Benke Etka – akit az ország csak Etka Anyóként ismert – 1920. január 1-jén született Kiskunhalason. Bár szívbeteg csecsemőként született, és élete első 55 évét betegségtudatban élte le, a saját sorsával cáfolta meg az orvosi diagnózisokat. Szegedi évei alatt, dr. Kenyeres Károly iránymutatásával és saját, elképesztő akaraterővel végzett kutatásaival fejlesztette ki az Etka-Jóga Erőgyűjtő és Fejlesztő Módszert.
Nemcsak tanított, hanem élt: a betegség, fájdalom és szenvedés nélküli létezést hirdette, és a „lehetőségeinkkel való élni tudás” művészetét adta át mindenkinek.
Az Etka-Jóga lényege nem a bonyolult gimnasztika. A célunk egyszerű, mégis mély: visszaszerezni azt az ősi, természetes mozgást és légzést, amit csecsemőkorunkban még mindannyian birtokoltunk. Gondoljunk csak a kisgyermekekre: ők még erőlködés nélkül, harmonikusan mozognak. Ahogy felnövünk, a környezeti hatások, a stressz és a kényelem miatt a tartásunk elromlik: a vállak előrebuknak, a mellkas beesik, a fej előretolul. Ez a görnyedtség nemcsak a légzést korlátozza, de a lelket is összenyomja. A módszer nem torna a szó hagyományos értelmében. Ha valaki beépíti a hétköznapjaiba – legyen szó ülésről, járásról vagy munkáról –, észre sem veszi, hogy közben jógázik. Ekkor válik a módszer az élete részévé: folyamatos erőgyűjtés, ahol a légzés és a mozgás egysége a fizikai és szellemi erőt állandóan növeli.
Szerencsés vagyok, hogy személyesen tanulhattam tőle. Aki sosem látta őt, talán csak egy „jógázó nénit” képzel el, de Etka Anyó az élet minden percében abszolút emberi volt. Nem volt benne semmi sallang, semmi kivagyiság. Emlékszem a közös ebédekre, a sétákra, vagy azokra az estékre, amikor az otthonában ültünk. Ugyanolyan volt, mint bárki más, mégis volt benne valami különleges: a gyermeki huncutság és az évezredes bölcsesség ritka ötvözete.
A szegedi otthona, a Tisza Lajos körúti lakás, számunkra mindig „haza” volt. Egy olyan befogadó tér, ahol a tanítványok közössége egyfajta családként létezett. Bár a szellemi út sokszor ösvénykereséssel jár, nála a legmélyebb tanítások gyakran nem a szőnyegen, hanem a konyhában hangzottak el. Ott ültem a hideg téli éjszakákban, és sokszor percekig néma csend volt köztünk. De az a csend nem volt üres. Egy mély erő, egy lelki szál, egy láthatatlan fonal kötött össze minket, dacára a 65 évnyi korkülönbségnek. Úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Amikor elakadtam egy oktatás során, és nem értettem a vendég nehézségeit, ő csak türelmesen annyit mondott: „Megérzi majd, felismeri.”
Szerencsés vagyok, hogy személyesen tanulhattam tőle. Aki sosem látta őt, talán csak egy „jógázó nénit” képzel el, de Etka Anyó az élet minden percében abszolút emberi volt. Nem volt benne semmi sallang, semmi kivagyiság. Emlékszem a közös ebédekre, a sétákra, vagy azokra az estékre, amikor az otthonában ültünk. Ugyanolyan volt, mint bárki más, mégis volt benne valami különleges: a gyermeki huncutság és az évezredes bölcsesség ritka ötvözete.
A szegedi otthona, a Tisza Lajos körúti lakás, számunkra mindig „haza” volt. Egy olyan befogadó tér, ahol a tanítványok közössége egyfajta családként létezett. Bár a szellemi út sokszor ösvénykereséssel jár, nála a legmélyebb tanítások gyakran nem a szőnyegen, hanem a konyhában hangzottak el. Ott ültem a hideg téli éjszakákban, és sokszor percekig néma csend volt köztünk. De az a csend nem volt üres. Egy mély erő, egy lelki szál, egy láthatatlan fonal kötött össze minket, dacára a 65 évnyi korkülönbségnek. Úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Amikor elakadtam egy oktatás során, és nem értettem a vendég nehézségeit, ő csak türelmesen annyit mondott: „Megérzi majd, felismeri.”
Az ásotthalmi nyári oktatóképző táborok a miskolci és szegedi hétvégi együttlétek különleges energiával bírtak. Ott tanultunk meg igazán „hazajönni”. Persze, emberi természetünkből adódóan néha felütötte a fejét a versengés: ki a jobb? Etka Anyó ezt is látta, de mosolyogva kezelte. Tudta, hogy a versenyzés helyett a saját korlátaink legyőzése a cél. Ő mindig megtalálta bennünk azt a pici jót, azt a pici ügyességet, amibe kapaszkodni lehetett. Nem a hibákat kereste, hanem a fejlődés lehetőségét. Mindenki, aki hozzá érkezett – legyen szó testileg összetört vagy lelkileg megfáradt emberről –, más emberként távozott. Az életmódváltás, amit kínált, nem egy kényszerű diéta volt, hanem egy felszabadító döntés.
Mi tette őt annyira hitelessé, hogy emberek ezrei követték?
Egyszerű: a saját élete. Amikor én ismertem, már túl volt a 90-en, és láttam őt fejen állni. Ez a látvány minden kérdést elsöpört. Persze, láttam rajta a fáradtságot is – 92 évesen a járása már nem a 20 éveseké volt –, de amint felment a színpadra és tanított, valami megváltozott. Ragyogott. Az volt az ő hivatása, a lételeme.
Napjainkban sokan küzdenek a modern életmódunk okozta fizikai és lelki kihívásokkal. A számítógépek és okoseszközök előtt görnyedve sokan észre sem veszik a folyamatos „görnyedtséget”. A megoldás azonban nem a külső korrekciókban, hanem a belső erő felszabadításában rejlik.
A célunk egyszerű: tegyük helyére a fejünket, közelítsük a lapockáinkat, nyissuk ki a mellkasunkat, lélegezzünk természetesen, és mozduljunk újra a szívünkből.
A „Nap és a Föld között” című könyvének sorai, tanításai ma is aktuálisak: ha tudatosítjuk az életünket, az erőgyűjtés nem feladat, hanem a létezésünk természetes formája lesz.
A természetben minden végtelen (Forrás: www.ma.hu, 2017) LETÖLTÉS (PDF)
Akkreditált boldogságképzés (Forrás: www.tani-tani.hu, szerző: W.Barna Erika) – LETÖLTÉS (Pdf)
Csillogó szemek (Forrás: Vas népe 2009.09.19. szerző: Merklin Tímea) – LETÖLTÉS (Pdf)
Források és archívum: „Az alábbi dokumentumokat oktatási és emlékezési céllal tettem közzé. A szerzői jogok az eredeti kiadókat és szerzőket illetik meg. A célom kizárólag az, hogy az Etka Anyó munkásságáról szóló riportok és szakmai anyagok elérhetőek maradjanak az érdeklődők számára. Amennyiben bármelyik kiadó vagy szerző problémásnak érzi a megjelenítést, kérem, lépjen kapcsolatba velem, és azonnal eltávolítom a fájlt.”